Forrásfakasztó

Tükrök között élve meztelenségünk elbújtathatatlan.
Egyetlen moccanással eltakart vakságunk
tekintetet rajzol az esőben.
A láthatatlan szembe ül velünk, s kérdőre von.
Álcaodvainkról,
mely elvetélt választás börtön és szakadék között.
Sorsfalunkról,
mely döglött pillangók időt számláló mintázata.
Vándorlényegünkről,
mely a feledés pulgatóriumában táncol.
Mert bennünk a por szellő, a föld pedig ég akar lenni
a mindenség oltárán.
Pedig az élet tiszta formája emberarcra,
falevélre, tengerekbe van oldva.
Tengerben az arc. Arcban az ember.
Emberben a falevél. Falevélen a könnycsepp.
Könnycseppben a tenger.

Ilyen egyszerű körkörösség.

A gyönyörű logó képeiről,
és az oldalon szóló zenékről
ez a szösszenet jutott eszembe
szolgáljon útindító vándorbot gyanánt