Egy befejezetlen sor ítélőszékén
terjeszkedik a valóság
Hiányos szegélyei közt igazság a kérdés
emberbéli csönd a válaszadás (?)
Mint két szóálarcban hallgató tüdő
tátongó küzdelme a létért
olyan a szemeteskosárban ülő
összegyűrt versekbe zárt érzés
Életed egy végtelen láncát csörgető papír-játék
megéled, leírod aztán eldobod
Lesz mindened e keretekből kilépő árnyék
de befejezni most már nem tudod
... (
:$ Nagyon szép...:$
VálaszTörlésÍrjátok tovább a blogot, légyszi! Olyan jó lenne még ilyen szép verseket olvasni. :(